Autizmus fogalma

Az első hiteles, autizmusról szóló beszámoló Itard-tól származik. Ezt aveyroni Victorról írta 1801-ben.[1] De ő még nem használta az autista kifejezést.

Az „autizmus” szó a görög „autos” (ön) névmásból vezethető le, mert az autisták egyik legjellemzőbb tulajdonsága az énközpontúság. Az autizmus fogalmát először Eugen Bleuler svájci pszichiáter használta 1911-ben, a tüneteket a szkizofrénia egyik formájának tekintette. Önálló tünetegyüttesként először párhuzamosan Leo Kanner amerikai pszichiáter és Hans Asperger írták le 1943-ban.[2] Ma is őket tartják az autizmus, mint önálló jelenség felismerőinek, első leíróinak. Régen azt hitték, hogy az autizmust a szülők hibás vagy rideg nevelési módszere („frigider-anya”) okozza. A mai nézet szerint azonban olyan organikus tényezők hatására jött létre, amelyek fejlődési és működési zavart okoznak az agyban.[3]

Az autizmus definíciója: az agyi működést átható, egész életen át tartó és fogyatékossághoz vezető szociális, kommunikációs és kognitív zavara.[4]

A kutatása az 1960-as években lendült fel. Azt követően Lorna Wing felállította az autizmusra jellemző triászt:

1.   a szociális kapcsolatok károsodása
2. a reciprok kommunikáció
3. a rugalmas viselkedéssorozat sérülése.[5]

Az autizmusról/autizmusspektrum zavarairól az Egészségügyi Minisztérium által kiadott szakmai irányelve, ezt a triászt úgy fogalmazza meg, hogy: „A spektrumba tartózó összes állapotot a (1) szociális kommunikációt, (2) kölcsönösséget igénylő szociális interakciót, valamint (3) rugalmas gondolkodást és viselkedés szervezést megalapozó kognitív készségek fejlődési devianciája és késése jellemzi.[6]

A fentieknek megfelelően, a betegségeket osztályozó európai BNO-10-rendszer és az amerikai DSM-IV rendszer szerint három területen kell károsodást kimutatni ahhoz, hogy az autizmus diagnózisát felállítsák:

1.   szociális károsodások
2.   kommunikáció
3.   a korlátozott, repetitív érdeklődés és viselkedés[7]

Az autizmusnak három típusa van: a súlyosabb formája a Kanner-szindróma, az enyhébb formája a gyermekkori autizmus és az Asperger-szindróma vagy atípusos autizmus.[8] Egy másik felosztásban beszélhetünk izolált, passzív, aktív-bizarr és furcsa, merev, formálisan viselkedő típusról.[9]

Az autistáknál a fő problémát az jelenti, hogy az autizmus nem egységes kórkép, ezért spektrumzavarnak nevezik. Ennek megfelelően mindegyiküknek más fejlesztési módszer szükséges. Nincs egyetlen viselkedésforma, ami mindig jelen van, vagy kizárná az autizmust.[10]

Hazánkban az autista emberek és családjuk orvosi, gyógypedagógiai és szociális gondozásának elősegítése érdekében létrejött 1988-ban a Soros Alapítvány támogatásával az Autizmus Kutatócsoport, majd 1989-ben az Autizmus Alapítvány. Később elkezdte ezeket az intézményeket támogatni a Budapest Fővárosi Önkormányzat, a Parlament, az egészségügyi és oktatási tárca, számos vállalat, alapítvány és magánember.[11] Az Autizmus Alapítvány vezetője Dr. Balázs Anna, az ahhoz kapcsolódó iskola igazgatója Őszi Tamásné, akik autizmusról sokat publikálnak. Az Autizmus Alapítvány kiadója a Kapocs Könyvkiadó.