TEACCH (Treatment Education of Autistic and Related Communication-Handicapped Children)

Az autisták fejlesztésének egyik legelterjedtebb módszere a TEACCH-módszer, amit Észak-Karolinában fejlesztettek ki.  Erich Schopler és Gari Mesibov honosították meg Európában. A módszer lényege, hogy a szülők segítségére és együttműködésére támaszkodva állítanak fel egy szisztémát, aminek két legfontosabb része a képes napirend és a fejlődés egyéni megfigyelése. A szülők bevonása az otthoni tanítási programok kidolgozására, a szülői módszerek átvételére is kiterjedhet. Egy szoros, játékot és munkát tartalmazó képes napirendet készítenek, és ez az oktatás alapja, ahol a fizikai elhelyezésre is nagy gondot fordítanak. A különböző fejlesztési tevékenységeket külön helyiségekben végzik. A gyermekeket 5-21 éves korig szemmel tartják, és figyelik a szükségleteiket, igényeiket. Ezek alapján igyekeznek megadni az azokhoz szükséges fejlesztési irányvonalakat. A napi időbeosztást képekben kifüggesztik. Nem törekszik az integrált elhelyezésre. A fejlesztés rendszerint szegregáltan folyik, bár egyes elemeiben a többségi közösségek is szerepet kapnak. Fontos eszköz a vizuális utasítás és a sikerélmény biztosítása.[1] A módszert sikeresnek tartják, de ki kell egészíteni az intenzív, kognitív fejlesztésre alkalmas és rugalmasan a gyermek egyéniségére adaptált gyógypedagógiai módszerekkel, tanítással.[2] Erich Schopler a TEACCH-programban kifejlesztett módszert generalista modellnek nevezi, ami mérsékli a specializációból eredő hátrányokat, a szülők bevonása lehetővé teszi, hogy a szakemberek velük együttműködve a szülők szemszögéből lássák a gyermekeket. Megjelenik a strukturált tanítás fogalma, ahol az egyénre szabott strukturált osztályban a következő struktúrák kapnak fontos szerepet:

1. Fizikai struktúra
2. Vizuális szerveződés struktúrája
3. Az időbeosztás struktúrája
4. A tanári struktúra
5. Az adatgyűjtés[3]

Ezt a módszert a szakma elismeri, a gyermekeket ez megnyugtatja.