A Bánffy-módszer
A Bánffy-módszer az autista gyermekek kezelésében alkalmazott, komplexnek nevezett érzékelés- és észlelésfejlesztő terápia, ami az Ausztriában élő Bánffy Eszter nevéhez fűződik. Azon alapszik, hogy minden élmény, tapasztalat és felismerés lehetőségének feltétele a testünk, tehát az a közvetítő köztem és a külvilág között, köztem és embertársaim között, köztem és külső személyek között. Felismeri, hogy a testnek ezen keresztül az észlelésben és az érzékelésben milyen központi szerepe van. Fejleszti az észlelést és érzékelést. A fejlesztés a test mint érzékelő szerv fejlesztését helyezi középpontba, ezen belül kiemelten a megfelelő lazítási technikákat. Minden gyermek mellé egy fejlesztőpedagógus társul, akit teljesen elfogad. A terápia valamennyi érzékszervre kiterjed: a tapintásra, a vizualitásra, az akusztikus, a szaglási és az ízlelési érzékelésre. A terápia eredményeként az autisták világa kitágul, motiváltságuk a személyi és tárgyi világgal javul, kedvük támad a világ jobb megismerésére, és ezzel lehetővé válik számukra a társadalomba történő szükséges integráció és életminőségük javítása.[1]
